Valószínűtlen a gazdasági válság

Az utóbbi hetekben gyakran találkozhattunk a médiában azzal, hogy valamikor 2020-ban a válság újra be fog következni. Azt feltételezzük, hogy itt rossz fordításról van szó, mivel külföldön inkább recesszióról, mintsemhogy válságról van szó. Arról, hogy 2020-ra bekövetkezik a recesszió, nem vagyunk túlságosan meggyőződve, mivel tekintettel arra, hogy a jelenlegi expanzió az egyik leghosszabb a történelemben, a statisztikai valószínűsége a recesszió érkezésének minden évben növekszik. A kedvezőtlen gazdaság nem jelent azonnali válságot.

Éppen ellenkezőleg. Az elmúlt 100 évben az USA-ban 18 recesszió jelent meg. A válságban kettőt (az utolsót és a legsúlyosabb gazdasági válság 1929-ben kezdődött el) jelölhetünk meg, egyes meglátások szerint hármat (még az 1920-1921-es években is). Az alábbi táblázatban (FED) a foglalkoztatottság változását mutatja a recessziók kezdetétől minden gazdasági válság idején 1948 óta. Amint az a grafikonon látható, az egyik jelentősen elmaradt. Ez volt az utolsó. A foglalkoztatottságban bekövetkezett változások alsó szintje a recesszió kezdete után 27 hónappal, -6,27% volt. Abban az időben a foglalkoztatotság változása plusszban volt a recesszió idején.

A foglalkoztatottság változása a recesszió kezdetétől hónapok száma szerint. A legutóbbi recesszió pirossal van jelölve (forrás: FED)

Ezáltal, ha az expanzió növekedés egy bizonyos periódusa jön, statisztikailag valószínű hogy enyhe lesz. Ha bekövetkezne egy recesszió nem lenne olyan erős, amelyből ne tudna kimászni a gazdaság.  Mi okozhatja a recessziót:

1. a vagyon (eszközárak) értékének elszállása
2. ezen eszközök vásárlóinak el kell adósodniuk hogy megvásárolják
3. akkora eladósodásnak kell lennie, amely bedönti a nagybankokat
    

A fenti pontok az előző recesszió idején voltak. A jelenlegi körülmények az euróövezetben és az USA-ban nem kompatibilisek ezekkel a pontokkal. Az ingatlan vagy a részvényárfolyamok nominálisan magasak az átlagos bérekhez (ingatlanhoz), illetve a nyereséghez (részvényekhez) képest, azonban történelmi szempontból nem térnek el egymástól.  Az Egyesült Államokban például a jelzálogkötelezettség a GDP-hez viszonyított aránya 2001 óta a legalacsonyabb, 2006 óta a háztartások GDP-hez viszonyított aránya a legalacsonyabb. Mindezekhez képest a bankok jelentősen magasabb tőkeoszlopokkal rendelkeznek a szigorúbb szabályozás miatt bekövetkező potenciális veszteségek fedezésére.

Ennél is fontosabb, hogy egy olyan világban élünk, ahol a bankokat megmentik. Ha azonban a fent említettekre rácáfolva egy nagy probléma alakulna ki a pénzügyi szektorban, akkor a nagy országok kormányai nem haboznának hogy mentesítsék a bankok tőkéjét, és a központi bankok annyit nyújtanak a bankoknak, amennyire csak szükségük van. A központi bankok korlátlan erőforrással rendelkeznek, ahogyan a nagy gazdaságok kormányai is.

Az államadósság a hazai pénznemben nem téma. Az euróövezet adósságválsága abból adódott, hogy az euroövezeti országok adósságai külföldi devizában voltak. Azonban, amikor az EKB (2012) az euróövezet államadósságát képviselte, ahogyan a központi bankok a fejlett világban is, a tartozás a hazai pénznemben adóssággá vált, és az adósságválság pillanatában megszűnt. A feltörekvő gazdaságok a hazai valutában is sokkal többet vesznek, mint külföldi országokban, így Törökország és Argentína problémái nem bővültek tovább.

A múltra tekintve nem tudunk olyan helyzetet mondani, ahol az elsődleges államadósság komoly problémát jelentene a gazdaság számára. A problémák túlnyomó többsége a magán adósság és az államadósság más devizában volt. És ez a GDP-hez viszonyítva jelenleg kisebb, vagy lényegesen kisebb, mint a nagy fejlett gazdaságok válsága. És ha valami probléma keletkezne, akkor a bankokat a kormány és a központi bankok védik.

Természetesen ennek az előre generált rendszernek megvannak az “árnyékos” oldalai. Az így létrehozott rendszer nem osztja meg a forrásokat a leghatékonyabban (azaz lassítja a növekedést), egyszerűen azért, mert az deformálja a gazdaságba való befektetést az innovatív növekedés rovására. Ezenfelül aránytalanul nagy összegeket biztosít a bankoknak (még azok is, amelyek normális körülmények között nem lennének itt). De stabilabb, és ez azt jelenti, hogy a legközelebbi gazdasági visszaesés nem ér véget a válsággal. Potenciál egy komolyabb válságra akkor van, ha ez a mechanizmus erőssen gyengülni kezd.

UI: Van egy nagy gazdaság, amely nagyfokú egyensúlyhiányt mutat a magánadóssággal – Kína. Amikor azonban az előre generált nyugati világról beszélünk, így Kínában ez többször is igaz. A probléma (valószínűleg nagy) csak akkor lesz, ha Kína megváltoztatja a rendszert, ami ugye nem most lesz.

UI.2: Természetesen minden, ami itt szerepel, nem vonatkozik a politikai eseményekre. Elképzelhető lehet hogy Olaszország helytelen megjelenése az euróövezetben nagy gond lehet. Azonban ha az ItExit lenne, akkor mindkét érintett fél érdeke lenne, hogy megállapodjanak a szétválás lényegesen kevésbé fájdalmas formájáról, amely a "garantált" világ kontextusába tartozna. Például az EKB az olasz központi banknak kölcsönadna EUR-ót, hogy az euróövezetbeli hitelezők ellen a legtöbb olasz külső adósságot (magán- és közszféra) refinanszírozza, annak érdekében, hogy ne vigye csődbe a pénzügyi rendszert. Ezesetben az ItExit ugyanolyan szinten lenne mint a BrExit, tehát semmi ijesztő.